Tisztában vagyok vele, hogy egy hónapig nem volt rész, de kérlek nézzétek el, mert a másik blogomat be akartam fejezni minél előbb. Igaz, nem sokakat érdekel, nem csodálom, ha páran elpártolnátok a történettől. Mindegy, itt a következő rész. Jó olvasást!
Louist
mindenki leprásnak tartotta, nem akartak a közelébe menni, mivel kiderült, hogy
nem is igazi Tomlinson, így ezáltal egy senkivé vált a szemükben. Egy megtűrt
gyereknek, akit eldobtak a szülei, mert olyan csórók. Ezt vágták a szemébe és
össze is súgtak a háta mögött. Nagyon rosszul esett neki, de nem akarta
kimutatni, azonban meglátszott rajta. Csak Gemma állt ki mellette.
-Ne
is figyelj rájuk, nem tudják milyen jó ember vagy. Különben is jobb, hogy
kiderült, mert legalább a hamis barátok lekopnak. –Mondta határozottan Louis
szemébe.
-Igazad
van, de ez akkor is nagyon rossz. –Panaszkodott Louis, de próbált továbbra is
erős lenni, azonban majdnem elsírta magát. A lánynak is feltűnt, ezért szorosan
magához ölelte Louist.
-Menjünk
el innen, nem akarom, hogy így lássanak. –Mondta már sírva, teljesen
kieresztette a gőzt, úgyis látja már mindenki, ha meg erőltetné a
visszatartást, csak nevetségessé válna és azt meg nem akarja.
-Igazad
van, nem érdemes egy percnél se tovább itt maradni. –Helyeselt Gemma, átkarolta
Louis vállát és két percen belül kint is voltak. Szinte senki sem jött utánuk,
legalábbis úgy tűnt. Gemma örült neki, hogy egy kicsit kettesben lehet vele,
azzal, akit mindig is szeretett, de nem talált viszonzásra. Azonban nem adja
fel.
-Neked
még nem is mondtam el, hogy beteg vagyok. –Kezdett bele Louis, Gemma kíváncsian
figyelt rá. Kissé meg volt ijedve.
-Beteg
vagy? De miért?
-Leukémiás
vagyok, de még a kezdeti stádiumban. Azt mondta az orvos, hogy nagyok az
esélyeim.
Gemma
ledöbbent, ha így van, akkor még inkább mellette fog maradni és megszerzi a
szerelmét.
Keith
azért mégis mérges volt, hogy Louis csak úgy elköltözött innen. Fel-alá járkált
a nappaliban, Safura is ott volt, aki épp kávézott.
-Miért
vagy ilyen ideges? –Kérdezte feszülten.
-Louis
elment, ez bosszant engem.
-De
eddig utáltad és örültél neki.
-Nem
utálom, mert az unokám. Őszintén szólva bosszantani annál inkább szórakoztató
volt. –Mosolygott cinikusan Keith, Safura értetlenül nézett rá.
-Mi
ütött beléd?
-Vissza
kéne őt hívni és támogatni. Nem hagyhatjuk magára, ugyanis beteg. Megbántam,
hogy ilyen voltam vele. –Hajtotta le a fejét az öreg, a lány átkarolta őt.
-Hogy
hogy megváltozott a véleményed? –Kérdezte halkan a lány Keith füléhez hajolva.
-Nekem
már nincs sok hátra és nem lenne helyes életem utolsó heteiben így bánni vele.
Vissza fogom hívni és gondoskodom róla, hogy újra a régi legyen a család.
Természetesen Jay-t nem hívom vissza, mert őt mindig is gyűlöltem.
-És
nekem mi dolgom lesz? –Kérdezte nyugodtan Safura.
-Ez
a te érdeked, mert ha nem mész hozzá Louishoz, akkor egy vasat sem kapsz,
megértetted? Nekem mindegy, ha kell a pénz, akkor visszacsábítod. –Kissé
felemelte a hangját az öreg, a lány összerezzent, tudta, hogy nehéz dolga,
főleg, mert Louis hallani sem akar róla, nem, hogy feleségül venni.
-De
utál engem. Mit tehetnék érte?
-Nem
érdekel, ha pénzt akarsz, akkor rá kell beszélned Louist, hogy költözzön
vissza, ezért én foglak kifizetni. Ha meg többet is akarsz ennél, akkor el kell
érned, hogy feleségül vegyen és akkor az ő vagyona a tied is. –Safura
elgondolkodott egy darabig, ez nem is hangzik rossz ajánlatnak, de bár olyan
könnyen menne minden. Nem érdekelte, ő így is biztos benne, hogy ráveszi Louist
és elcsábítja, mindent megtenne, hogy jókora összeg üsse a markát. Mindennél
fontosabb volt neki a pénz, tehát rábólintott Keith ajánlatára.
-Tudtam,
hogy számíthatok rád, szépségem!
-Pontosan,
nem hagynálak cserben. –Mondta csábítóan, azonban az öreg pontosan tisztában
volt azzal, hogy a lányt csak a pénz hajtja, és semmi más nem érdekli.
Mikor
vége lett a sulinak, Eleanor a szokásos helyen várakozott Louisra, azonban nem
nagyon akart jönni, arra gondolt, hogy talán késik. Már legalább fél órája
várakozott, amikor elege lett az egészből, megcsörgette, de nem vette fel,
ezért egyre idegesebb és feszültebb lett.
-Csak
nem az ál Tomlinsont várod? –Szólt be neki messzebbről egy fiú, ekkor a lány
felkapta a fejét. Gondolkozott, hogy érdemes-e visszaszólni neki, de ekkora
arra jutott, hogyha megtenné, akkor csak lesüllyedne a szintjére. Inkább
elfordult, ezért a fiú viszonylag hamar le is kopott. Nem sokkal később fogta
magát és hazament, nagyon mérges volt.
-Tudod,
kivel szórakozzál, különben is csak egy púp vagy a hátamon. –Ezt gondolta
magában, miközben a táskáját odavágta a sarokba, majd rohant is fel a
szobájába. Ránézett Louis cuccaira, tudta, hogy nem teheti ki, pedig
legszívesebben azt tenné. Nagyon berágott most rá.
Közben
Louis és Gemma elmentek messzire valamerre, nem is figyeltek oda, inkább csak
egymásra. Louis elmesélt mindent, ami a szívét nyomta, Gemma meg természetesen
megértette őt és reménykedett benne, hogy őt választja Eleanor helyett. Úgy
gondolta, hogy az a nő nem érdemli meg Louist.
-Mennyi
az idő? –Kapta fel a fejét hirtelen Louis. Gemma ijedten nézett rá, majd
pillantást vetett a telefonja kijelzőjéra.
-Már
négy óra múlt. –Mondta csodálkozva.
-Úristen,
Eleanor! –Csapott a fejéhez Louis, mert teljesen kiment a fejéből és még csak
nem is értesítette őt. Szegény lány, megint ki lehet borulva és teljesen
jogosan. Gemma kissé mérgesen megforgatta a szemeit Eleanor neve hallattán.
Louis jól érezte magát, és pár órára ki tudta verni a fejéből, most meg hirtelen
milyen fontos lett, mindenkinél fontosabb. Ezt sosem értette benne, hogy miért
ragaszkodik még hozzá.
-Ennyire
fontos? –Kérdezte bosszúsan Gemma.
-Hát
persze, mert megbeszéltük, hogy találkozunk, ő meg ott várakozhatott rám.
–Akadt ki Louis, Gemma csak a fejét rázta.
-Menj
csak, mindig csak Eleanor, de már nem fogom tovább magamban tartani, mert már
nem bírom. Szerelmes vagyok beléd már régóta, csak nem akartam elrontani a
boldogságod és elszakítani tőle! Érted? De már elegem van, csak azt látom,
mennyire el vagy vakulva tőle, közben ő meg a hátad mögött ki tudja, miket
csinál. Nem érdemel meg téged az a nő és, ha meg mer bántani, akkor velem
gyűlik meg a baja, nem érdemli meg a könnyeidet se, az az átkozott! –Gemma
rendesen kiakadt, szinte már kiabálni kezdett. Louis begurult a mondatai miatt,
fájt neki, ha Eleanort sértegetik.
-Hogy
mondhatsz róla ilyet, a nőről, akit szeretek? Ezt nem gondoltam volna rólad,
hatalmasat csalódtam benned! –Mondta Louis, majd lehajtotta a fejét, ezt nem
gondolta volna az legjobb barátjáról.
-Csalódtál
bennem? De miért? Mert megmondtam az igazat? –Emelte fel továbbra is a hangját
Gemma.
-Hogy
lehetsz ilyen? Azt hittem tiszteletben tartasz ennyire, de nem, te nem teszed!
Átgázolsz rajtam és nem érdekel téged, nekem mennyire fáj ez! –Louis elsírta
magát és ezt látva Gemma át akarta őt ölelni, azonban a fiú ellökte őt magától.
-Nem
érdekelsz, csalódtam benned és egy darabig nem is akarok veled beszélni. –Majd
elszaladt, Gemma a fejét fogta és nem értette, hogyan lehetett ilyen ostoba.
Mindig is tudta magát tartani, de akkor most miért nem? Egyszer ki kellett
jönnie, azonban nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége. Hazament eléggé
idegesen, a táskáját a falhoz csapta, majd rohant is fel a szobájába, amint
meglátta Harryt és bevágta jó hangosan maga mögött az ajtót.
-Ebbe
meg mi ütött? –Kérdezte magában Harry. Gondolta, utána néz ennek, valami
történhetett, magától nem lesz ilyen idegbeteg az ember. Felment és bekopogott hozzá.
-Hagyj
már békén, senkivel sem akarok beszélni! –Kiabálta Gemma.
-Tudnom
kell, hogy mi történt. –Erősködött Harry, ragaszkodott hozzá, hogy bemehessen.
-Nem
érted? Egyedül akarok lenni! –Kiabált ismét, Harry inkább ráhagyta, talán majd
később elmondja.
Safura
elment Eleanorhoz, hogy beszéljen Louissal, mindenképpen rá kell vennie, hogy
költözzön vissza. Tudta nagyon jól, hogy ellenszenvet fog kiváltani, főleg
akkor, ha Eleanor nyit ajtót és ez így is volt.
-Te
meg mit keresel itt? –Kérdezte bosszúsan, amúgy is ideges volt.
-Ne
húzd fel így magad. Hívd ide inkább Louist. –Safura nyugodt maradt, azt
gondolta, teljesen felesleges lett volna veszekedni, mert az csak rosszabbá
teheti a helyzetét.
-Nincs
itthon. –Eleanor még mindig flegma volt vele.
-Mikor
jön haza?
-Nem
tudom. –Majd rá akarta csukni az ajtót, de Safura megakadályozta.
-Mi
van? Mondtam, hogy nincs itt, tehát tipli van számodra! –Kiabálta Eleanor,
Safura úgy érezte, hogy hazudik.
-Nem
hiszek neked, a saját szememmel szeretném látni, hogy nincs itt. –Mondta határozottan
Safura, majd át is lépte a küszöböt és megindult. Eleanor nem ellenkezett, mert
igazat mondott, tehát megengedte neki, hogy megnézze. A lány a háznak minden
részét átnézte és valóban nem volt Louis. Még kiabált is neki.
-Egyébként
mit akarsz tőle? –Kérdezte gyanakvóan Eleanor.
-A
nagyapja azt akarja, hogy költözzön vissza a Tomlinson birodalomra.
-Akkor
miért nem ő jön ide és miért téged küld?
-Azt
nem tudom, de én megteszek Louisért bármit.
Közben
haza is ért Louis, teljesen le volt törve a történtek miatt. Először nem tudta
ki van itt, hogy kivel beszél Eleanor, azt hitte valamelyik barátnője, de hamar
rá kellett jönnie, hogy ő bizony Safura. Még jobban elöntötte a méreg, mégis mi
a fenének van itt? Mit akar tőle? Gyorsan felszaladt a lépcsőn, hogy ezt
kiderítse.
-Mit
keresel itt, Safura? –Kérdezte keményen, a lány hirtelen ránézett, kicsit
megijedt, de aztán megnyugodott és örül is neki, hogy végre megérkezett.
-A
nagyapád küldött, azt akarja, hogy költözz vissza a villába.
-Miért
tenném? Már elhatároztam, hogy új életet kezdek a Tomlinsonok nélkül, senki sem
kíváncsi ott rám.
-Meggondolta
magát, nagyon megbánta, hogy ezt tette veled, amiért te így döntöttél. Kérlek,
gyere vissza, csak az ő kedvéért. –Könyörgött Safura. Eleanor Louis elé állt,
hogy megmondhassa neki a magáét, még mielőtt meg tudott volna szólalni.
-Jobb,
ha visszamész, mert elegem van belőled! Hányszor akarod még eljátszani, hogy
ott váratsz, te meg nem tudom kivel és hol csavarogsz? Biztos vagyok benne,
hogy Gemmával voltál. Tudod mit? Én végeztem veled, én már belefáradtam ebbe,
hogy más nőkkel kell összevesznem miattad.
-Ne
haragudj, teljesen ki ment a fejemből. Kérlek, maradj velem.
Eleanor
a fejét rázta, elege volt már neki ebből és úgy is érezte, hogy kiábrándult.
Szupii lett!!!! Semmi harag!!!! Várom a kövit!!;-)
VálaszTörlésSzia! Ha hiszed, ha nem én nem pártoltam el. Ugyanúgy az olvasód vagyok és az is maradok. Imádom, ahogy írsz, csak így tovább! Várom a követezőt! Nagyon jó lett ez a rész!:))
VálaszTörlésNagyon jo,csak igy tovabb.:)
VálaszTörlés