2013. november 10., vasárnap

Bevezető rész

Na végre elérkezett az az idő is, amikor felkerül erre a blogra is a bevezető rész. Lehetne nevezni első résznek is, de mivel ez inkább az előzményeket írja le, így inkább egy bevezető résznek meg el. Ha tetszik, iratkozz fel és ha elolvastad, akkor kérlek hagyj nyomot magad után, sokat számítana nekem. 

1991-et írunk.
Johannah Poulston egy átlagos angol tini lány, aki iskolába jár és készül az érettségire. Elkövetett egy hatalmas hibát, méghozzá azt, hogy beleszeretett Troy Austinba, aki ugye már 22 éves és az egyetemen tanul, azonban nagyon rossz tanuló. A szülei ellenezték ezt a kapcsolatot, mert a lány főleg a tanulás hiánya miatt szerzett be egyre rosszabb jegyeket. Ezért szobafogságra ítélték és nem találkozhatott a szerelmével, ez körülbelül áprilisban történhetett. Két hónapig nem láthatta a szerelmét, de leveleztek egymással: akkoriban nem volt még elterjedve az internet, így hagyományos úton történt meg, ami nem volt olyan egyszerű. Mindig ki kellett szökni otthonról, vagy az iskolából, hogy feladhassa a levelét, illetve azon is izgulnia kellett, hogy ő jusson először a postaládához, és ne szedjék el előle a levelet. Sajnos az utóbbi miatt rengeteg üzenetet nem kapott meg, de nagy részét igen szemfülességének köszönhetően. Azonban nem tudta az igazat, nagyon naív volt még és minden szavát elhitte Troy-nak, miközben ő más nővel volt már elég régóta. Erre akkor kellett rádöbbenie, amikor már elengedték a szülei, mivel sikeres érettségit tett és persze, hogy az első ahová ment, az a szerelme volt. Egy másik lánnyal csókolózott a parkban, ekkor a szíve darabokra hullott és hatalmas csalódottságot érzett, mert mind végig csak becsapták és hitegették. Úgy érezte közbe kell avatkoznia, hogy jól megtépje a csajt. Mégis hogy képzeli, hogy elveszi tőle a szerelmét? Troy csak az övé, és ezt most meg is akarta mutatni. Összeszedte magát, majd gyors léptekkel feléjük tartott.
-Szállj le a pasimról, te ribanc! –Kiabálta, ekkor mindketten rá néztek és hirtelen azt sem tudták, hogy mi van.
-Mit keresel itt, Jay? Nem úgy volt, hogy a szüleid sehová se engedtek el?
Közben a másik lány folyamatosan csókolgatta Troy-t mindenhol, ahol csak éri, aminek persze a férfi sem tudott ellenállni, viszonozta is. Talán nagy hiba volt ez a részéről, mert Jay megfogta Chantal haját és tépni kezdte. Persze, hogy ő sem hagyta magát, tehát verekedés alakult ki a két lány között, Troy-nak kellett közbeavatkoznia.
-Lányok, fejezzétek be ezt! Jay, én már nem szeretlek téged, ezért szakítok veled! Sajnálom! –Troy kijelentése Jay összeesett azonnal, egyesenes a férfi karjaiba. Beszélni kezdett hozzá hátha reagál, de semmi. Emiatt hatalmas lelkiismeret-furdalás öntötte el, talán nem így kellett volna közölnie vele. Azonnal a kocsi hátsó ülésére fektette és már rohant is vele az orvoshoz, természetesen Chantal is vele tartott, aki nagyon nem volt megértő. Féltékenységi jelenetet rendezett le, amiért Troy nem említette, hogy egy másik lány is van a képben, ő mindvégig azt hitte, hogy ő az egyedüli nő Troy életében.
-Végeztem veled, te senki! –Üvöltötte Chantal a kocsiban.
-Ne kiabálj kérlek! Ezt meg meg kell beszélnünk, nem léphetsz le csak úgy!
Végül elhallgattak mindketten. Jay közben magához tért és azt sem tudta, hogy hol van. Csak annyit tudott tenni, hogy körbe néz, de az se ment neki igazán, mert borzasztóan szédült és hányingere is volt.
-Hol vagyok? –Nyőgte ki, ekkor Troy és Chantal ránéztek.
-Jól vagy? –Kérdezte Troy.
-Szédülök és hányingerem van.
Megérkeztek az orvoshoz, már csak a sort kellett kivárni, azonban szerencsére nem kellett sokat, így sorra is került tíz percen belül. Troy és Chantal kint várakoztak, amíg Jay vizsgálaton van.
-Mi bajom van, Doktor Úr?
-Semmi olyan, ami aggódalmat válthatna ki, ugyanis Ön gyermeket vár! Gratulálok!
Nem, ez nem lehet. Ez nem történhet meg pont vele, hogy itt marad egy gyerekkel egyedül apa nélkül, mert Troy most szakított vele. Egyedülálló anya lesz belőle, oda minden tervének, mert szerette volna a karrierjét építeni, de egy gyerek ebben akadályozni fogja. Mit tegyen? Vetesse el? De ahhoz nincs szíve. Nevelje fel? Sok gondot okoz egy 18 éves lánynak. 
Az orvos közölte is a „jó” hírt a többiekkel, teljesen ledöbbentek ők is, erre tényleg nem számított senki. Chantal szúros szemekkel nézett Troy-ra.
-Most meg mi van? 
-Szerinted? Gyereket vár, akkor biztos, hogy vele maradsz!
-Miből veszed ezt? Mondtam én ilyet?
-Számomra egyértelmű ha nem is mész vissza hozzá, hogy akkor is kettőnk között fog állni ez a gyerek, mert neked fontosabb lesz ő, mint én! Tehát én végeztem veled! Viszlát! –Chantal felállt a helyéről és amilyen gyorsan csak tudott, távozott. Troy a combjaira csapott egyet mérgében, közben a fejét rázta. El is gondolkodott rajta, hogy kell-e neki Chantal? Nem volt egy igaz szerelem az biztos, még csak nem is bánta, hogy elment és miatta majdnem kidobta Jay-t, akit mindig is szeretett.

Teltek a hónapok, a fiatalok most rendezkednek be az új lakásukba, ami nem túl nagy, de hármuknak pont elegendő. Nagyon sokat fordítottak a baba szobájára is, annak tökéletesnek kell lennie. Már csak három hónap és megérkezik, amit nem győztek kivárni. Lehet, hogy számukra szörnyen lassan telt el, de mások szerint csak úgy repül az idő és ez ilyenkor sem volt másképp. 
1991. december 24-én a karácsonyfa díszítés közben lett rosszul Jay, úgy érezte ki akar bújni a kicsi, így Troy azonnal ráadta a kabátot, karjaiba vette kedvesét, majd beült az autóba és egyenesen a kórház felé vette az irányt. Mivel még kellett várni a kicsi érkezésére, ezért hazament, mert a díszítés félbe maradt és valakinek azt is be kell fejezni. Utána leült a fa elé, kezébe vette a baba ruhákat és a nézegetése közben egy rettenetesen jó érzés töltötte el belülről, azt hitte csak álmodik. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön az ideje, hogy apa lesz. Pár óra múlva megkapta a kórházból a telefonhívást, mi szerint megszületett és fiú lett. Majdnem leejtette a kagylót, még mindig azt hitte, hogy ez egy álom, de rá kellett döbbenie, hogy ez a valóság. Bement azonnal a kórházba, ahol karjaiba vehette a kisfiát, akit Louisnak kereszteltek el. 
Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kívánhattak maguknak a szülők, mint hogy egy gyerek érkezése. 
Eltelt körülbelül két év, azonban ez nem úgy telt el, ahogy ők azt elképzelték. Talán túl fiatalok voltak és nem tudták milyen igazán egy gyereket felnevelni, minden olyan szépnek tűnt, mégsem volt az. Legalábbis Troy számára, annyira idegesítette őt a gyerek sírása, hogy inkább elment otthonról és Chantal a szeretője lett, majdnem két éven keresztül folyamatosan csalta vele Jay-t és a lány ebből semmit sem sejtett, mert elhitte, hogy párja dolgozik. Olyankor mindig az esküvőjük járt az eszében, hogy milyen jó érzés lenne ez számára, azonban Troy nem kérte meg soha sem a kezét, még csak szóba sem hozott ilyesmi témát. A valóságban esze ágában sem volt, zavarta, hogy a gyerek fontosabb nála és ebből nagyon elege volt. Nem fog munka után azonnal hazamenni, hogy hallgassa azt a kölyköt. Elég, ha éjszaka erre ébred fel. Nem maradhat ez így sokáig, ha Jay nem jön rá magától, akkor ő lép le, de ez nem következett be, mert hamarosan mindenre fény derült, hogy itt nincs minden rendjén. Nyomozott Troy után, megvárta aznap a munkahelyén, majd követni kezdte. Megdöbbenve nézte, hogy szenvedélyesen csókolózik Chantallal, akiért majdnem dobta még annó, de a gyerek összekötötte őket. Miért is álmodozott esküvőről, hiszen Troy csalja őt ezzel a kis ringyóval? Egyáltalán minek bízott benne? Miért hitt neki, hogy szereti? Tudhatta volna, hogy nem a gyerek és miatta jött vissza, hanem mert akkor Chantal dobta. Kihasználva érezte magát. Szakítás lett ennek a kapcsolatnak a vége, Jay visszaköltözött a szüleihez, természetesen Louist is magával vitte, ugyanis az apja nem szereti őt. Megfogadta magában, hogy azt neveli majd a gyerekbe, hogy gyűlölnie kell, mert egy szélhámos, így soha nem akarja majd látni és ha netán Troy visszajönne valamiért, elküldi a fenébe. Soha többé nem bocsát meg neki.

Louis már óvodába járt, amikor ismét rátalált a szerelem, egy gazdag pasit fogott ki, tehát ezért még szerencsésnek is érezte magát, mert nem csak a szerelem van meg, hanem a pénz is. Már ha feleségül veszi és elfogadja, hogy neki gyereke van. Nem sok egyedül álló anya ilyen szerencsés, de nála úgy tűnt, hogy neki ez most meg lesz. Semmi képp sem engedheti el maga mellől Mark Tomlinsont, egy úriembernek tartotta, sokban különbözött Troy-tól. Túl szép lett volna, ha ez a kapcsolat bökkenő mentes lenne, de nem így volt, ugyanis az apósa nem fogadta el, mert úgy gondolta, hogy csak a pénzt szereti. Hiába bizonygatta, hogy tiszta szívből szereti Mark-ot, nem hitte el neki. Egyszer már felcsináltatta magát és ott maradt a gyerekkel, nem ilyen nőt képzel el a fia mellé. Mark viszont imádta Louist és hamarosan megkérte Jay kezét, nem érdekli mit mond az apja. Megígérte, hogy Louis felveheti a Tomlinson nevet, hogy ő is a család tagjává váljon. Hiszen nem akármilyen családról van itt szó, a környéken mindenki ismerte őket, hatalmas vállalkozásuk volt és egy több generációs villában éltek, ahol garantáltan mindenki elfér. Megtörtént élete legszebb napja, Mark feleségül vette őt és négy csodálatos kislánnyal ajándékozta meg. 1998. augusztus 4-én megszületett Lottie, utána 2000. augusztus 16-án Fizzy, majd végül az ikrek, Daisy és Phoebe 2004. március 23-án.
Eltelt 22 év 1991 óta és majd innen folytatódik a történet.

7 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! Olyan szépen írsz :)

    VálaszTörlés
  2. Jó lett sies a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  3. Szia kész a kritikád! Nem én írtam, csak megkérte, hogy rakjam ki.
    http://wecanhelpdesing.blogspot.hu/2013/11/kritika-tomilson-family.html

    VálaszTörlés
  4. naon jo lett :D siess a köviveel!!!

    VálaszTörlés
  5. Köszi mindenkinek, igyekszem! Ebben rövidebb részek lesznek mint a másikban, így szerintem hamarabb is el fognak készülni a részek

    VálaszTörlés
  6. Szomorú vagyok hogy ezen a blogon nem lesz Larry, de attól függetlenül nagyon jó eddig a történet! :)

    VálaszTörlés